Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

51 x/v/v Hogy az emberek fiait ezen jótéteménnyé- re figyelmetessekké tegye, megjövendölte ezt sok ezer esztendőkkel előbb , mint sem tellye- sittené. Mikor pedig az ő irgalmasságának üdé­je elközelgetett, ki’ildé Jánost: bogy a’régi vá­rakozások tellyesedését hirdetné , és magáról, az Udvözittoröl, tanúbizonyságát tenne. Az Evangélista pedig, hogy ennek emléke­zete felejthetetlen lenne ; megjegyzi szorgalma- tossan az üdot, mellyben Istennek rajtunk kö­nyörülni tettszett. f És ez az üdo a ’ Zsidókra nézve tele volt jelekkel. Mert akkor már idegenek, a’ bálvá­nyozó Rómaiak, uralkodtak a’ Zsidó népen; hogy tellyesednék a’ jövendölés, mell vet Jákob Pátriárka tett: „hogy el nem vétetik a’ feje­delmi pálcza Júdából, és a’ fejedelem az Ö ágyékából, még nem eljö a’ ki elküldetik, a’ INemzettségeknek várakozása.” 1.) — Akkor már az Ország-is négy részekre osztatott, mel- lyet négy fejedelmi férjfiak, kiket Tetrarkák- nak mond az Evangélium; kormányoztak; a* mi több: a’ FŐ Papságon-is ketten osztoztak. A’ mi ismét jel volt. Mert, mivel Kristus Urunk mondása szerént, minden magában meghason- lott Ország elpusztul, nem kételkedhettek a’ Zsidók : hogy a’ változás, mellyet a’ jövendö­lések hirdettek, majd majd megtörténik. i.) I. Mós. XLIX. io. U *

Next

/
Thumbnails
Contents