Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

tség kivíil lesznek néki-is szempillantásai, tnel- 1vekben semmi uraság, semmi kincs után többül nem sóhajtozik; mivel azt a’ mit érez felcserélni semmivel sem szeretné.

De már utánnad sóhajtunk boldogságos Szűz! ki, a’ mennyei örömök forrásához legközelébb állasz, és mivel Szent Fiaddal együtt minket-is szíved alatt hordottál, rólunk dücsosségednek trónusában sem feletkezel! Látván a’ háborgásokat, mellyek között vergődünk, a’ veszedelmeket, mellyek jámborságunkat ostromollyák: nyerj nékiink Szent Fiad által örömöket, mellyek bennünket szomorúságunkban vigasztaljanak, lankadásunkban ébreszszenek, égi eredetünk érzésével eltölttsenek , szándékunkban tisztítsanak, reménységünkben erősittsenek, viszon- tagságinkban megnyugtassanak, és belsőképpen boldogítván a’ jámborságban végig megmarasz- tallyanak! ,

Te pedig Táli közönségnek Katolikus népe ! valahányszor Nagy Aszszonyunk mennybe menetelének ünnepét ülöd; annyiszor szívedben tisztulni, életedben javulni, és az örömökre, mellyekkel Isten az őtet keresőket még e’ földön megszereti, méltóbbá lenni szorgalmatos- kod j ! Mert csak úgy ünnepek a’ mi ünnepeink , ha azokon keressük, és megnyerjük a’ mire szolgálnak, az üdvösséget. De el nem bocsájtlak benneteket, még keresztény kötelességtekre meg nem intelek: hogy azért ki közietek atyásko22 * '

330

x