Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

33?

•W%

niinket csak a’ sírig boldogíthat. Ezek ama határok , mellyeken a’ föld az eget megérénti, — mellyek a5 lélekkel mennyei szármozását szemléltetik ; ezek ama titkok, mellyekben a’por az Istennel egyesül, az üdő és az örökkévalóság megölelik egymást, a’halál elejti gyŐzödelmét, a5 halhatatlanságai közel lenni érzi a’ halandóság • és az ember örömökbe szeret, mellyek véle nem csak minden szorongatásit felejtetik , hanem egyszersmind új életre lámasztyák reménységét, úgy5 hogy mondhassa: „ha mindjárt megölend-is engem,5 ö benne bízom ;”22.) mert ollyakat érez, mellyekrol mondhattya: ez az ígéret, mellyet ö ígért nékünk, az örök élet.” 23.)

Végre ezen szempillantások a’ mi megelégedésünknek új táplállatot nyújtanak.

Mert mivel az Isten mindent e’ földön az ember lábai alá — hatalma alá vetett, lehetetlen : hogy a’ javakban, mellyekben e’világ bővelkedik, mellyek csak ez arasztnyi életnek segedelmei , mindnyájan egyenlő részt vehessünk. Lehetetlen : hogy, mivel az Isten a’ megfizetést más világra hallasztotta, lehetetlen, hogy e’ múlandó javak az érdemmel egy mértéket tartsanak, és hogy a’ ki legjámborabb, az légyen a* legszerencséssebb. Annakokáért mi lenne nyúg- tunkból, mi lenne megelégedésünkből, ha Isten

22.) Job XIII. i5. — 20.) I. Ján. II. 25.

22