Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

•v^v

305

w\»

íidőt értsétek tehát, midőn halljátok, vagy a’ mai Evangéliumból olvassátok, „az üdöben

Jésus tanítványival Bethaniából felkerekedvén Betfagéhoz közelgetett. Ez a’ hely-is az olajfák hegyének alatta feküdt; Belhania, és Jerusalem között.

Ide küldött Urunk kettőt az ő tanítvány! közül. Nagy sereg mentt véle. Mert hogy nem sokkal ez előtt Lázárt halottaiból feltámasztotta, számlálhatatlan nép mentt Bethaniába ; nem csak Jésusért, hanem hogy Lázárt látnák, kit feltámasztott halottaiból: és véle Jerusalem felé megindultak.

Ezek voltak: kik, minekutánna az olajfák hegyéhez értek, ágokat vágtak a’ fákról, és elterítették az utón, mellyen az Üdvözittő menendő vala. Vághattak-is : mert ezen hegy Pálma, és Olaj fákkal bővelkedett.

Ha innét az utazó egy fertályni földet mentt, Czedron patakán , és Josafát völgyén körösztül, az úgy nevezett aranyos kapuhoz értt; melly a* városba egyszersmind és a’ templomba vezetett.

A’ pompáról csak azt mondom: hogy il- lyennel a’ Zsidók Királlyaikat, Szabadittóikat szokták fogadni. így fogadták, késérték a’ Ma- kabéus Simont-is ; ki megrontván az ellenségeket, a’ Zsidó népet a’ szabadságnak reménységével megörvendeztette. 2-)

20

2.) I. Mák. XIII. 5i.

u