Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

vezet, fokonként vezet bennünket a’ tökélletes- séghez. Mert előszször csak árnyékokkal, hasonlatosságokkal beszéli velünk; azután Ígéretekkel édesgeti szívünket 5 ezek fölött hallatlan békességes tűréssel elnézi ha ezerszer botlunk, és ezerszer felemel. Csak akkor, minekutánna megerősödtünk, teszi vállainkra, az ö Evangéliumának könnyű terhét, édes igáját. Úgy bánik velünk, mint a’szerető anya magzattyával : előszször téjjel élteti gyengeségünket, azután vastagabb eledellel táplál, hogy izmosodjunk.

Mit mondjunk ha ezekhez teszszük: hogy a’ ki a’ törvényt szabja, a* malasztot-is, melly- nek segedelmével a’ törvényt tellyesittsük, hozzá adja? ez az: a mi bennünk a’ hajlandóságokat el változta ttya, megszenteli; a’ mi bennünk az engedetlen akaratosságat engedelmes állhatatossággá ; a’ haragot búzgósággá ; az érzékenykedést könyörületességgé ; a’ nagyságnak dücsosségnek kívánását, a’jóságos cselekedeteknek, és a’ lélek javainak szomjúhozásává vál- toztattya. Ez az : aJ mi meghadja a’ szívben a’ szerétetet,, csak hogy néki más pályát mutat, mellyen magát gyakorollya, — az Isten, és a* felebarát szeretetének üdvözittŐ pályáját. Ez az : a’ mi & törvénnyel ellenkező indulatokat megszenteli , hogy a’ mint vétkeinknek ösztönei voltak, úgy ennekutánna szívünket a’jóra ingerel- lyék. Mondhattya tehát a’ magára hagyattatott ember, hogy az Isten törvénnyeit megtartani

292