Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

23?

Midőn Urunk íaniltásának, és csuda tételének harmadik esztendeje folyna, ezen ünnep közelgetésévei mondának néki az Ö attyafiai, kik Galiléában laklak : „eredjki innét, és menny Júdeába; hogy a’ tanítva nyid-is lássák cseleke- detidet, mellj eket cselekszel.'1 2-) Fel-is mentt Jerusálembe: „úgymint titkon.1 3.) Talán, mivel sokan mondották felöle : „hogy elhiteti a* seregeket,'1 4-) azért titkon; hogy ellenségitöl lázzasztónak ne lartassék.

Késön érkczetlmeg az ünnepre, tudni illik: „midőn fele az Ünnepnek elmúltt,” 5.) és tanit- la a' Templomban mindeneket. Különössen arra czélzolt: hogy a’hamis vélekedéseket, mellyek » beszédinek béfogadását gátlották, az igazság hirdetésével oszlassa.

Voltak-is, kik nem csak álmélkodtak tanit- tásin ; hanem azokat engedelmes szívvel el-is fogadták. Csak a’ Farizeusok, és a’ Papi Fejedelmek agyarkodtak. Szolgákat-is küldöttek kik megfognák : de ezeknek érzékenyebb szívok volt az igazság eránt; mert midőn kérdeznék tolok: „miért nem hoztátokel Ötét? feleiének: soha ember így nem szóllott mint ez az ember.” 6.)

Tudta Jésus , hogy agyarkodással agyarkodtak reá iríggyei: de egyszersmind azt-is tudta: hogy „még el nem jött vala az ö órája.” ?.)

2.) Ján. VII. 5. — 5.) U. ott io. — 4.) U. ott 12. — 5.) U. ott 14. — 6.) U. ott 46, — 7.) Ján. VIII. 20.