Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

23?

leket, 27.) mintáz Isráeliták a1 pusztában megkeni ény ítélték, Hogy meg ne esküdgyék haragjában, hogy bé nem mentek az Ö nyugodalmába ; a’ mint az Isráelitákról mondgya : „meg- esküdlem haragomban : ha bemennek az én nyugodalmamba.’5 28.)

De már figyelmetességteket a’ hegyre vezetem , mellyel igen magosnak nevez ugyan az Evangélium, de Judeának mellyik hegye lehetett, nem nevezi, innét, ,,megmutatá néki cé világnak minden országit, az az a’ körülfekvő tartománnyokat, — és azok dicsösségét, az az szép, termékeny, gazdag volttát, — és monda néki: ezeket mind néked adom, ha leesvén iméi- dandasz engem.” Ördögi csalárdság! néki Ígéri a’ mit, mivel nem az övé, oda nem adhat, és kéri, a’ mi egyedül csak az Istent illeti, hogy leesvén imádgya Ötét! Ezzel ö Jésust az Isten, szó lgá Hatty ár ól a5 maga szolgállattyára ingerlet- te. Mostan világ-is így csallya magához a’ lelkeket, a’ világi javaknak, az állhatatlan tisztségeknek, méltóságoknak hazug igéretivel. És noha igaz , hogy semmije nem lévén semmit nem adhat, még-is számtalanokat megvakít, hogy su- galminak szolgállyanak, és Ötét imádják. Hlyének, kik bűnnel veszik, vétkekkel keresik előmenetelüket , gazdagodásokat. Neheztelnének ugyan ezek, ha mondanánk, hogy bálványokat

27.) Zsolt. XCIV. 8. — 28.) ü. ott ll.