Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

VW 234 mekelk ártatlanságát elárúllyák ? nincsenek-e, kik a’ kenyérért magokat, és erköltsöket más bűnös kívánságának feláldozzák? nincsenek-e kik az élelemért másokat sajáttyoktól igazság­talanul megfosztani, idegen vétekbe részesülni készek? Ah.! a’ kenyér kereset sok röstelkedöt koldussá, sok koldust tolvajjá , sok tolvajt uton- állóvá, sok utonállót gyilkossá tett! Mi ment- meg bennünket e’ nagy kísértettől? ha rendít­hetetlen bizodalommal, mint Jésus tanít, az Isten gondviselésére bizzuk magunkat, kinek hatalma, és jóvoltta minden élő, és mozgó te­remtéseknek eltartására bővelkedik. Legnagyobb balgatagság lenne a’ kenyér miatt annak akarat- tyát megszegni, a’ ki mindeneket éltet akarat- tyával ; kinek áldása nélkül elfogy minden ke­reset, kinek lehellete élteti bennünk az életet. Valahányszor tehát az élet tengetésnek, és ke­nyér keresetnek kísértetébe esünk, jusson eszünk­be : hogv nem csak kenyérrel él az ember, ha­nem minden igével, melly az Isten szájából szármozik ; és hogy az Isten segedelmére mél­tók legyünk, az Isten akarattya mellett állha- tatossan megmaradjunk! A’ kísértő megszégyenedvén, Jésus állha­tatosságának új kelepczét készít. Felvévén Ötét a szent városba d templom tetejére állata, és monda néki.: ha Isten fia vagy bocsásd áléi ma­gadat. Mert írva vagyon: hogy az Angyali­nak parancsolt felőled, és kezekbe vesznek té-

Next

/
Thumbnails
Contents