Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

»VW

142

VW

I. A’ Hajót, mellyre Üdvözítőnk tanítványnál szállá, a’ Kereszténységnek egy régi Bölcse az Anyaszentegyház ábrázolaltyának veszi; 3.) melly ellen a’ világ , mint a’ megliáborodolt tenger , nagy indulatokkal felzúdúltt. Alig támo- dott: a’ Zsidók dübössége, a’ Pogányok agyarkodása , mint egy rettenetes szélvész ellene keltt. Az Országok nagygyai, az Oskolák bölcscsei, a’ várasok sokasága, mint annyi hullámok, ostromlották. Jól lakott a’ fold a’Keresztények vérével, és kinnyaikat maga a’ kegyellenség meg sokailotta. Még sem lett nyugta az Anyaszent- egyháznak. Mert utóbb a’ hamis Próféták, kiket Eretnekeknek nevezünk, dúlták kebelét. A.’ hitnek eredeti tisztaságát hazug tanításokkal fer- toztették; a’ jámborságnak, és jó erköltsöknek törvénnyeit álnok magyarázattal a’ tilalomra kész indulatoknak kénnyékez szabták , és a’ lelkeket a’ kárhozatra seregenként tévelyegtették. A’ mi több , magok az Anyaszentegyháznak fiai, kiket az üdvösség tudománnyának tejével szoptatott, kikre gondviselésének szívességét mintegy pazarlotta, vétkes engedetlenséggel hábor- gattyák, úgy hogy méltán mondhattya magáról Sz. .Bernard szerént: 4.) „íme a’ békességben legkeservessebb az én keserűségem.” Keserű volt az üldözésekben a’ Mártírok halála, keserűebb volt az Eretnekek szakadásiban a’ híveknek vesződ Tértül. I. de Bapt. c. 12. — 4.) Serm. 55. in Cant.