Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

124-N/V-V

Hogy a’ csudának minémüségét, és Jésus hatalmának-is, jótéteménnyének-is nagy voltát világossabban megérttsétek, tudnotok kell: melly undok, melly irtóztató nyavalya volt a’ poklos- ság. Ez^ nem mint ama nyavalya, melly nálunk a’ rák név alatt esméretes, a’ testnek egy tagját, hanem az egész testet emésztette. A’ bőrön támodott vörös foltokkal, pörsenésekkel, daganatokkal; de onnét a’ csontokon keresztül a’ velőig hatott. Belé a’ száj, a’ láb, a’ szárak megdagadtak; a’ tagok, az izek egymástól elváltak; az egész bor fekéllyé lett, és végre a nyavalyás minden emberi segedelem, és vigasztalás nélkül megfulladott.

Mert, mivel a’ poklosság hamar elragadott, és a’ ki a’ poklossat illette tisztátalannak tartatott, sem az ö lakó házában, sem nemzetisége között, sem a’ városban helye nem volt; a’ helységeken kívül egyedül kelle laknia , még meg nem tisztúltt. „Kifejtett ruházattya légyen , így parancsolta az Ur Móses által, mezítelen feje, a’ szájját ruhájjával béfödozze, fertezte- tettnek, és tisztátalannak kiálttsa magát. Mind addig még poklos, és tisztátalan, egyedül lakjék a’ tábor kívül.” 2.)

Szent Lukács ugyan mondja, hogy ez „Ion mikor (Jésus) egy városban volna.” 3-) Azonban úgy kell ezt értenünk mintha mondaná,

2.) II. Mos. XIII. tfi. 4b- — 5.) Luk. V. 12.