Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

VW-V'VV

pen rothadt magból, gyenge sásból esztendőnként eledelünkre termeszt. Ah! pedig ha jól megfontollyuk, nagyobb hatalom azokat termeszteni a’ mik nincsenek, mint azokat, mellvek vágynak elváltoztatni! De nekünk a’ csudákra, mellyek bennünket minden oldalról környékeznek, mellyek minden nap megújjúlnak szemeink előtt, figyelmetességiink nincsen. Sót azokba süllyedve a’ miket látunk, elfelejttyiik azt, a’ kit nem láthatunk. Térjünk tehát meg Szerelmesim! és keressük mindenekben azt, a’ ki mindeneket alkotott. Nézzük az egeket: „az egek az Isten dicséretit beszéllik, és az Ö kezei alkotmányit hirdeti az erősség.” 24-) Nézzük a’ földet: ezt Ö „függesztette a’ semmire, ki megkötözi a’ vizeket az Ő felhőiben, hogy egyszersmind alá ne szakadjanak/’ 25.) Nézzük az embert; „ö lehellette belé a’ munkállódó lelket, és az éltető lelket Ő fújta belé.” 26.) És mind ezeket nézvén a’ teremtett állatoktól térjünk viszsza a’ Teremtöhöz; és legyünk azok közül, kik noha nem látták azokat, mellyeket Isten az Ö megtestesültt Igéje által a’ hitetlenek miatt, hogy hidjenek, cselekedett, még-is hisznek; és ezért, „boldogoknak mondatnak; mivel nem láttak, és még-is hisznek.” 27-)

119

24.) Zsolt. XVIII. 1. — 25.) Job. XXVJ 45. — 2Ö ) Bölcs. XV. 11. — 27.) Ján. XX. 24.