Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

VVk 115

•v<^v

liol a' kevés lélek-is, melly bennÖk vagyon, kigozölög, és minden felöl bújtogatván Őket a’ bún , az üdvösségnek napjain kárhozkodnak. Lebet az illyenekrÖl igazságtalanság nélkül mondani : „hogy Kristus Kereszttyének ellenségi; kiknek végek veszedelem, kiknek Istenek a’ has. 15.) De ismét meszsze tértem az Evangéliumtól. Tudván Jésus annya, hogy az ö szen- tséges fia kérését tellyesitli, monda a} szolgák- uak : valamit néktelc mond, megcselekedj étek. Es ezt úgy vegyük Szerelmesim! mintha né- künk-is mondaná. Kész ö érettünk szent fiánál könyörögni, és tőle lelki szükségeinkben lelki segedelmet kérni. De megkívánnya tölünk: hogy mí-is mindent, a' mit szent fia mondott, és parancsolt, megtartani, megcselekedni készek legyünk. Hogyan-is várhatnánk egyébb- kéht könyorgésink meghalgattatását? mert ám Ő-is kér bennünket: kér szenvedésére, vérére, halálára mellybe néki üdvösségünk tellett, hogy az ö nyomdokin járjunk, hogy az ö beszédit megőrizzük; ha tehát mi siketek vagyunk kérésére, mit gondoltok! miilyen lészen ö a’ mi konyörgésinkre? Nem félhetünk-e; hogy mondja: „hívtalak, és nem akartátok, kiterjesztettem kezemet, és nem volt a’ ki nézné; megutáltátok minden tanácsimat, és dorgállásimat elhenyéltétek —• — akkor segittségül hívtok en15.) Fii. III. 18.

8