Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

111

'X/V'X»

retetböl munkállódik, kedvessebb, mint maga a’ Szűz Anyának szószóllása.

Azonban ha megtagadta-is a’ vérnek, a’ mit az anya kért, meg nem tagadta azt a’ szeretetnek ; azért mondja: nem jött még el az én órám/ mintha mondaná : nem hogy meg ne tegyem a' mire kérsz ; hanem hogy nincs még itt amaz alkalmatos üdö, mellyben a' mit tenni akarok, arra, a‘ mi végre tenni akarom, foganatos legyen. Mert, ismét, Aranyszájú Szent János magyarázattya szerént, azt akarta Jésus csudájával: hogy magát kinyilatkoztassa, és azokban , kik jelen voltak, Hitet gerjeszszen. Késett tehát a’ csudával, hogy mind a’ szükség, mind a’ segedelem szembe tünöbb légyen. 12.)

így bánik az Isten, ki mind a’ természet szerént, mind a’ természet fölött való dolgokban rendet tart és üdot, hogy nékünk-is a’rendnek, és az üdönek megtartására példát adjon. Mindeneknek üdeje van, úgv mond az írás, üdeje a’ sirásnak, és iideje a’ nevetésnek.” 13.) Én meg hozzá teszem: üdeje a’ mulatásnak, és örvendezésnek. Mert ha Kristus leikével, és a’ Kereszténységgel megférnek-is a’ jámbor örvendezések: de az üdovel nem mindenkor. Mert munkára, és dologra teremtetett az ember; vagy hogy a’ tövisek, és bujtorjánok között az Ő arczájának verotékével keresse kenye12.) Horn. XXII. in Joan. _ i5.) Préd. III. 4-