Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

VW

107 'vv*

többi hivatalosok ott lettek volna, és nem csak nagy gondja volt azokra, mellyeknek héjával voltak: hanem a’ szolgáknak parancsolt-is ; a’ mint ezekről a’ mai Szent Evangélium emlékezik.

Elhív attat ék pedig Jésus-is , és az Ö tanítványt a’ mennyegz'öre. Még ekkor csak Öt ta- nítványi valának Jésusnak András t. i. Simon, a’ ki Péter nevet kapott, Filep, és Nathaneel, vagy-is Bertalan, ki ugyan Galiléai Kánából való vala; 2.) és még egy Keresztelő János ta- tanítványi közül. Jésus a’ mennyegzőre megjelent. Innét tanúllyuk : hogy az élet örömei nem vétkesek. Sőt valamint Ö meedücsoítette az Istent az öröm között csudával : úgy mi a’ mi Örven- dezésinket Isteni szolgállattá változtathattyuk; ha megemlékezünk az Istenről, és néki az Örömökért, mellyekkel szarándok életünket édesitti hálát adunk. De hogy megjelenít, más okát- is adják a’ Szent Atyák ; nevezetessel! Cyrillus: hogy az emberi nemzÖdésnck kútfejét, melly a’ Házasság, megszentelné ; és ne csak azokat, kik már születteltek megáldaná : hanem azok- nak-is, kik leendők, malasztot készittene, és szentté tenné eredetüket, j.) Ennél fogva az Anyaszentegyház az ö Híveinek házasságát mégis szenteli, meg-is áldja: hogy abban Istennek diicsosségére, és lelkek üdvösségére élhessenek.

2.) Ján. XXI. 2. — 5.) L. II. in Joan.