Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

86

sem hoszszas, sem méjjséges megfontolást; nem kíván egyebet, hanem hogy az ö láthatára e- zen testi állapotnak határán túl terjeszkedhessek. A’ helyett hogy olyan bizonyossággal kellessék megnyugodni, a’ mely az-előtti vi sgáló- dásokat kiván, a' melyet gondolkodás és okoskodás által lehet megnyerni, és megtartani, és a’ mely, végre, még-is az o állittása szerént igen hijjános viágositást nyújt, azt kivánnya ii, hogy azon örökkévaló lakhelyek, ha ugyanis vannak olyasok, olyan világosságba hely- heztetodjenek, hogv a’ Hit hasonlóvá tétetőd- jék azon bizonyossághoz, a’ melyet adnak testi érzékenységeink. Mely boldog és dicsosséges lenne egyszeribe ennek következése, így kiált ő fel, ha az' ember e’ Szerént egyszersmind maga előtt látná, mind jelen való, mind jövendő léteiét; Már így méltó volna ő a’ teremtésben nyert rangjához. A’ helyett hogy a’ megala- csonyitó indulatoknak, és gyermekes hajlandóságoknak játékja légyen, mint most, csupán a> halhatatlanságnak Princ’piumai Szerént cselekednek : az ő virtusra való törekedése állhatatos, az ő élete pedig nyughatatlanság nélkül •való, és boldog lenne: Felemelkedvén a’ keserűségeknek ostromain, és a’ gyönyörűségeknek kísértetem feljűl, bátor és egyforma lépésekkel közehttene ama’ mennyei jutaimuztatáshoz, és