Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496
ró!, hogy ti megemlékeztek az embereknek természeti egyformaságokról. A’ ti gyönyörűségekben való mértékletességtek, a’ ti indulataitokon való uralkodástok, a’ ti, az életnek nagy kötelességei iránt szüntelen tartó figyelmetességtek, tégyenek bizonyságot arról, hogy olyan leiekkel birtok, a’ mely méltó ezen szerencsétekre. Épittsétek dicsősségteket, a’ megérdemlett nagyra- becsűllésnek fundamentomán • nem a’ tótietek függőknek hízelkedéseken, sem a’ kedv-kereső Asztali barátoknak dicséreteken, hanem a* jóknak és bölcseknek tiszteleteken. Az ártatlanság uralkodjék a’ ti gyönyörűségeitekben; a’ használni kívánás, és jóltévőség, nem pedig a’ kevélység és nagvravágyás, vezéreljenek titeket minden igyekezetetekben. A’ Ti könyör- gésteJi és alami'snátok. egy gyűlt, mennjenek- fel Istennek eleibe, emlékezetnek okáért. Csel. X: 4 így fog a’ ti Szerencsetek az Egeknek áldásai között fényleni, hasonlólag a fénylő világossághoz, mely igyekezik világoskodni, annyira hogy az erejében való Naphoz hasonló lészen. Feld. IV: 18.' így fog az hasonló lenni azon mennyei tüzekhez, a melyek felettünk, jóitévő rendes és tartó, fénnyel ragyognak, nem pedig a bolondnak nevetéséhez, a* mely a’ Bölcs Salamon1 hasonlittása szerént, olyan, mint a’ tövissek’ ropogása a* Jazék78