Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

5 naság megronthattya, de annak kútfeje olya- tén érzékenységekből ered, a’ melyek az em­beri természetnek tulajdonnyai. Tekintsetek széjjel az egész fold* kereksé­gén ; vi’sgáljátok-meg a’ távolabb való Orszá­gokat, napkelet és napnyúgot felé: talám ta­láltok, uralkodás-forma — Törvények -—Váro­sok — vagy némely mesterségek nélkül való Nemzeteket; de sohoít sem fogjátok őket vala­mely Vallás’ formája nélkül találni. Minden Tartományokban láttok arczra leborúlt Imádót, láttok Templomokat, Oltárokat és áldozatokat. A’ hói csak emberek éltének, mindenütt érzet­ték, hogy a’ magok’ részekről valamely hálá- datossággal tartozzanak a’ mindenek’ Urának. Ha tehát az emberiségnek legdurvább és pal- lérozatlanabb állapottyában - is éreztetett ezen Kötelesség; mennyivel elevenebben és erősseb­ben kellene azt, az emberi Értelemnek neveke- dése, különösön pedig a’ Keresztyén Vallás’ vi­lága mellett érezni. Az Istennek ezen Keresz­tyén Vallásban lett maga kinyilatkoztatása ál­tal minden a* mi csak az embert, akár tiszte­letből, akár háládatosságból «z Isteni tiszteletre serkentheti, oly’ világossá tétetett, hogy hihe­tőképpen a’ leggondolatlanabbnak-is tisztelettől elkellene foglaltatni, és a’ legkeményebb Szívtí- nek-is megkeilene lágyulni.

Next

/
Thumbnails
Contents