Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

ségeivel, félelmes aggódás nélkül élvén véllek, a’ meddig tartottak. Azok néki nem — mindene, nem egygyetlen-egy vagyonnya; örömmel fogadta őket érkezésekkor, midőn tolle elmennek, lelki nyughatatlanság, és kétségbe-esés nélkül nézhet utánnok. Az o boldogsága méjjebb és keményebb gyökereket vér, mint az Istenteleneknek szerencséjek. És azért hasonlittatik ő a’ szent Leczkében : a’ folyóvizek melleit plán- táltalott termo Fához; egy Fához, a’ melynek ágait ugyan a’ szélvész meghajthattya, de gyökereihez nem férhet j egy Fához, a mely alkalmatosság szerént leveleitől és virágjaitól meg- fosztathatik, de a’ maga helyén még is megmarad, és annak idejében újra kivirágzik. Holott ellenben a’ vétkes, Jób' Könyvének egy példá- zattya szerént, hasonló a’ kákához, a’ mely folnevekedik nedves sár nélkül; Jób. VIII: 11. egy gyenge nádszálhoz, a’ mely egy patak mellett, a’ meddig a’ Nap süti, és a’ szellők frissítik, egy darabotskáig zőldellik, a’ meddig az első kemény szél gyenge Szálait eltördeli, gyökeréből kiszakasztya, és azt a’pórba veti. Imé! olyan azoknak bóldogságok, valakik az erős Istenről elfelejtkeznek, és az ő reménységek elvész. Jób. Vili: i3.

A’ Vallás harmadszór a’ kegyes Embereket olyan gondolkozás* módjához» ©* olyan 5 *

63