Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

zfíl, a’ melyek minden gondolkodni tudó emberbe, a’ kinek állapottya a’ világon kelleme- tessé lett, támadnak, — az : hogy egy ilyen állapotnak tartóssága, igen felette bizonytalan. Sok okokból vagyon ő a’ változásoknak kitétetve' Sok óldalról kéntelenittetik mezítelenségét kiállítatni, és mentői kiterjedtebb az ő szerencséje, mintegy annyival szélesebb azon ól- daJa, a’ melyet ő a’ szerencsétlenség nyilainak, elejébe tart. — Innét származnak oly’ sok titkos gondoskodásai, a’ dolgot megfontolni tudó Szívnek: — az olyanokra nézve pedig, a’ kik minden efféle gondoskodásokat magoktól eltávoztalak, annyival nagyobb leszsz a’ valóságos veszedelem, mentői vigyázatlanabbá teszi őket az Ő bátorságok.

Híjábanvalóság világi segedelemtől, valamely valóságos oltalmat reményleni, holott éppen a’ Világnak változandóságti, valóságos oka a’ mi ijedtségünknek. Magassabb princípiumoknak, a* világnál feljebb való hata'omnak, kell megadni azon segedelmet, a’ mely a szívnek ilyetén szorongattatásai között kerestetik. Annak, a’ ki jólléteiében feltekintvén az Egekben, ott a’ maga mértékletességének, emberszerete- tének, és jóbévóségének tanújára talál; a’ ki az Egeket tanúbizonyságul hívhattya, bogy ó kevélységtől fel-nem luvalkodott, a’ testi gyöŐ