Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

nek boldogságával, akkor felemelkedik az ő Szívek, minden, őket körűl-vevö boldogságoknak kútfejéhez, — és így kiszélesítik az ő gyönyörűségeknek határát, a’ földi örömökhöz ragasztván lelki Örömóket-is. —

Annak megvilágosittására, a’ mit az iránt mondék, tekintsétek-meg, minémtí vidám lélekkel örvendett Dávid Király, az Ő jólléteiének, midőn a’ huszonharmadik ’Soltért írta; és ha- sonlittsátok-egybe, a’ gyönyörűségekben úszkáló vétkesnek legnagyobb örvendezésével; a’ megelégedésnek és bóldogságnak azon érzésit, a’ mely lelkesíti azon egész Soltért. — Körűl- lévén vétetve a’ Királyi Méltóságnak fénnyétől, a’ háládatosságnak mely szeretetre méltó gyönyörűségével tekint-fel az Urra, mint az ő Pásztorára. Nagyobb örömének tartya, hogy egész jólléteiét, az Isten’ kegyelmének köszönheti, mint ha azt a’ maga okos intézeteinek , vagy hatalmas fegyvereinek tulajdonitlaná! Az Isten’ kegyelmének m^-ly sok bizonyságai ötlődtek néki ' kellemetesen emlékezetében, midőn oly’ Szíves indulattal szóll, Gyönyörűséges és füves hellyekröl, a* melyeken az Isten Ötét legeltette; kies vizekről, a’ melyek mellé ötét vitte; egy Pohárról, a’ melyet neki bövségesen megtöltött, és egy Asztalról, a’ melyet néki szerzett az ö ellenségei ellen. Minemű tokélletes

59