Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

53

XXXVII: 3. Egygyesittse a’ táutoritatlan be« csületességet, az Istenben való alázatos bízoda- lommal, az ő kegyes bizodalma öntson-belé bátorságot és erőt, az ő kötelességeinek telye- sitésére. Ne esmérjen Ő más utat, csak az egyenes es igrfz utat. Az ő életének legterhesebb Szempillantásaiban csak ezt kérdje: melyik a* Leiyes, melyik az illendő, és melyik a’ méltóbb magaviselet? bogy kell nékem, mint ember és mint Keresztény, cselekednem? És ha immár a’ Lelkiesméret Bírói ítélettételét kimondotta, Hagyja az Urra az ö útait, ’Sóit. XXXVII: 5. cselekedje tovább-is félelem és támorgás nélkül azt, a mivel tartozik, erőssen meghatározván magában, hogy magát a’ Világ előtt, bár szerencsetlennéis tegye az őtet, meg- ne alacsonittassa, és nagy birodalommal hívén azt, hogy mindenkor a’ mit az Isten, és a’ Lelkiesméret kívánnak tőlle, hogy cselekedjék és Szenvedjen, segiteni-is fogják őtet, az Isten és a’ Lelkiesméret. — — Ilyen Princípiumok legjobb előre való készületek, az emberi állapotnak változásaira. Ezek a’ belső békességnek pat’sa. Az a’ ki így gondolkodik, és így cselekszik, csak olyan sebeknek leszsz kitétetve, a’ melyeket a’ Vallás meggyógyíthat. Az érezheti a5 viszontagságoknak csapásait, de nein fogja esmérni a’ Szívnek sebeit. Ámen.