Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

ö* melyek igazak, és a* melyek tisztességesek, Fii. IV: ö az*által az ő indulattya álhatatos és jó rendbe lészen: az Isteni Kegyelem által hozzá-lévén szokva, hogy az életnek kellemetességeit mértékletesen használja, a’ Szerencsétől fel nem hivalkodván, a’ testiségtől meg-nem erőtlenedvén, az ő állapottyába esendő változásokat elcsuggedés nélkül hordozza. A’ mértékletesség és tartózkodás nálla szokássá váltanak ; ő tud a’ maga princípiumai mellett megmaradni, és magán uralkodni, Ő megszokta, hogy azon mindenható Isteni Gondviseléshez, mely az emberek’ dolgait igazgaUya, ne csak tisztelettel, hanem egyszersmind bízodalommal és reménységgel tekintsen.

A’ Jólléteinek ideje, o reá nézve nem csak a’ sükeretlen örömre való ösztön vólt, hanem néki hasznára és előmenetelére-is szolgált. Ő az alatt & maga elméjét pallérozta, és magának sok hasznos esméreteket, jó princípiumokat és erkölcsös indulatokat, hajlandóságokat Szerzett. Ezen segítő eszközök nem mennek kárba, mikor a Veszedelemnek napjai eljő- nek. Ezek nálla megmaradnak, mind beteg, mind egésséges napjaiban; a’ szegénységben, valamint a’ gazdagságnak bővségében, az ő komor és magános óráiban, valamint mikor barátaitól és vidám társalkodóktól vétetik-körül. 3 *