Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

idején, és megszabadít titeket. i.Ján. IV: 20, 21.-—É’sai. 1: 16, 17.— Jak. IV: 8. — ’Sóit L: i5. A* te könyörgéseid és alarni’snáid akkor egygyesülve fognak felmenni Istennek eleibe, emlékezetnek okáért.

Megmutattam immár, Hogy a’ Vallást nem lehet megcsonkítani és elhasogatni; és mely helytelen és káros légyen két oly5 dolgokat egymástői elválasztani, a’ melyeket képzelni ugyan lehet külön külön, de a’ melyeknek gyakoroltatásokban, ha csak nem csupa színlés a’ dolog, mindenkor egygyütt kell lenni; t. i. az Istenhez felemelkedett buzgó indulat, és az emberekhez való Szeretet.

Ez az egygyesség az, a’ mely teszi az igaz belső érdemű embernek, az igaz Kereszténynek, egyforma kellemetes és tiszteletre méltó Caracterét Ha e’ közzűl valamelyiket kihad- játok a’ ti magatokviseleteteknek rendiből, ha Szinte egy részbe különös dicséretet érdemle- tek-is, még is a’ más részről, a’ próbát ki nem álhattyátok. Csak egy óldalról ép a* ti caracte- retek, és a' másikról, még sok ítéleteknek leszsz kitétetve És valamint ez által magatokat kis- sebbititek, egvszprsmind a Vallás ellen is hibáztok ; mert ily’ formán elválasztván egymástól nevezetesebb részeit, lehetetlen hogy ez által a’ világ’ szájának ki-ne tetettessetek7 és ta*

i6