Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

74

küdt, és tsak fzorgalmatö^abb vizsgálat után ezüstnek találtatott. Ebbe a’ tokba volt téve Kristus Ke- refztének egy darabja drága kövekkel ékesítve. Meghagyta azért a’ nevezett Pápa , hogy ezután ezt a’ fzent Ereklyét minden efztendöben fzent Kerefzt felmagafztalásának napján köz tifzteletre kitegyék.

4. Weininger (I. 2f). 27. ©.) vitattya, hogy az üdőt meg nem határozhatni, mellyben oltárra kezdték a’ kereíztet tenni; hogy semmi világos jeleit nem láttyuk annak, hogy első három fzázadokban azt nyilván tiíztelték volna; a* Pogány írók sem mulatták volna el a* Kerefztényeket azért kitsúfolni, hogy ok a’ kereíztet, melly akkor még gyalázat’ tárgya volt, tiíztelik, és fzinte Oltáraikra tefzik, minekulánna fzorgalmatosan mindent öfzvehordtak , a’ miből tsúfot űzhettek; hogy Eusebius jóllehet hogy több pompásan kéfzültt Kerefztekröl fzóll, mellyeket Constantinus felállíttatott, de hogy fefzii- letet tettek volna az Oltárra nem említi; úgy nem külőmben bizonyíttyák a’ fzent Atyák is , hogy régi sőt Apostoli üdéig terjedő fzokás minden Isteni fzol- gálatnál fzent Kerefzt jelével élni (Const. Ap. L. VIII. c. 12. chrys. T. V. p. 84o.), de hogy azt képezték vagy faragták volna, nem említik; hogy Evagrius VI-dik fzázadbol való író első volna, ki a’ Kerefzt- nek nyilvánvaló tifzteletéröl fzóll, midőn a’ Con- stanlinopoli Ekklesiának Chosroés ajándékirol ír (L. VI. c. 22. conf. Túron. II. an. 570. c. 3,); végeire hogy VI-dik közönséges Constantinopoli Concilium, melly 680-dik efzt. tartatott, legelofzör

ven-