Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

feltaláltatott volna. írják az Egyházi írók (Euseb. in Chron. a. 5a5. in vit. Const. L. III. c. 29. Socrat. L. I. c. i3. Sozom. L. I. c. 8. Ií. c. 1. Niceph. L. VTH, c. 46. VIII. c. 28. 29. Theodoret. H. E. L. I. c. 17. 18. Ambr. Serm. III. de divers. Orat, funeb. in Theodos. sen. Ruíin. H. E. c. 7* Paulin, ep. 11. Baron. Tom. ITT. a. 326.), hogy a’III-dikés IV-dik fzázadi Kerefztények őseiktől hallották, hogy midőn a’ Pogányok tűzzel vassal igyekeznének a’ Ke- refzténységet eltörölni, Hadrianus Tsáfzár kivált a’ fzent helyeket, mellyeket a’ Kerefztények nagy tifzteletben tartottak, megfertéztette, a’kerefztény Hitet gyalázatokkal megterhelte, az Uhunknak sírját földdel betöllette, a’ kerefztét, mellyen a’ vál- tságunkért meghalt, valamint a’ vele eggyütt meg- fefzített latrokét is abból az ókból elásatta, és a’ helyekre tifztátalanságnak IstenaíTzonyát Venust ábrázoló márvány ofzlopot és Templomot állíttatott, hogy annál hamarább felejtesse el a’ Kerefztények- kel Kristus kínfzenvedését, és halálát, és fzíintesse meg velek a’ fzent Kerefzt bötsületét. Ugyan azért az Urunk’ jáfzolához is Adonis , a’ feltámadásának helyére pedig Jupiter képét helyheztették *). Földbe volt rejtve ezen drága zálog mintegy 180 efz- tendeig, mig Urunknak 326-uikában fzent Illona Constantinus Tsáfzárnak annya már nyoltzvan efz- tendös korában álomban meg nem intetett, hogy

men*) Weiningcr (I. if). '162. ©.) írja, hogy Jesus halála után a’ Zsidók ásták voln« el Kristus kerefztét nem

melTze a’ sírjának helyétől.