Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

ákadályozlatlanabban mutathassa be a’ vakságunk, áldozatiját; ’s így nem új tsudával, hanem a* volt tsudának megbüntetésével esett meg a’ fzínváltozás (Thomas P. III. Q. 4a. vei 45. a. 2.). A’ mi tsuda történt akkor, az lehetett, hogy halála előtt, fzen- vedheto, erőtlen, és halandó testen hatott át a’ di- tsőség, melly fzent Pál fzerint (I. Kor. XV.) tsak a’ halálon átmenti, fzenvedhetetlen, halhatatlan, és rothadatlan testnek tulajdona: valamint a* feltámadása után is tsuda volt, hogy jóllehet hogy már illyen testtel birt, még is eltitkolta annak megdi- tsöült voltát és fényességét.

Hogy pedig nem a’ seregek , hanem tsak három Tanítvány előtt változott meg a’ fzínéber, és ezeknek is megtiltotta azt a’ halála előtt köz hirré tenni, kétség kivül azért tette, hogy jól tudta, hogy a’ Zsidók rofzul értvén a’ fzent írásnak több helyeit (I. Moy. XXII, 18. XLIX, 10. V. Moy. XVIII, 19. II. Kir. VII, 12 — 16. I. Krön. XVII, i5, i4. Zsolt. II. LXXXVÍII. CIX. Isa. II. XL. Mik. V, 2. ’s a’ t.), mellyeken igen jeles kifejezésekkel ollyan egy Megváltót igéit az Isten, a’ kinek orfzága megrendíthetetlen, és a’ kiben megáldatnak a’ földnek minden nemzetségei, mind tsak ollyan Messiástól kerengett a’ fejek, a’ ki világi nagy hatalmával minden egyéb nemzeteket meghódít, a’ Zsidók között pedig fényes orfzágot felállít, és Őket aJ világnak uraivá tefzi. Ha azért üdönek előtte hallották volna, a’ mi a’ hegyen történt, mind azt hitték volna , hogy megjött a’ messiási uralkodásnak