Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

617

Lan eljáró Papok es Leviták, a’ mindennapi Jstem- fzolgálatokon jelenlévő hívek, és örökkön örökke ditsérnek téged! Boldog a’ ferjfiú, a’ ki nalad keres segítséget, ez nyit néki tér és kívánatos utat, a’ Jerusalembe utazó régieknek módgyára, kikben annál jobban nevekedett a’ Templom látásának kívánsága , és a’ lépéseiket is nagyobb buzgósággal siettették , mennél jobban kozelgettek a’ fzent Varashoz; és fzinte forrásosnak telizett nékik a’ fzáraz Baeka- völgy, a’ kalauzok pedig megáldottnak. Erőknek Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe Jákobnak Istene ! 'Oltalmazó Istenünk ! tekints a’ te királyodra, kiért a’ hív jobbágy könyörögni nem röstell.* Jobb egy nap a’ te pitvaridban ezer egyéb fölött. Inkább válafztottam elvetett lenni az én Istenem házában , hogy sem a’ bűnösök palotáiban lakni, kik kiilömbféle ürügy alatt elvonnyák magokat a’ Templomtol, mint ama’ gazdagságaikban bujálkodó Zsidók, kik nemzeti ünnepeiket merő dobzodással üllötték, a’ Jerusalemi Templomba pedig azon fzínfogás alatt nem mentek, hogy mind valamennyi Izsraelitákat be nem fogja. Irgalmasságot és igazságot fzeret az Ur. Nem fofztya meg a’ jóktól azokat, kik az ártatlanságban járnak. Erőknek Ura! boldog az ember, a’ ki te benned bízik (Tartsd Öfzve LXXXIII. Zsolt.) ! Ditsöség az Atyának és Fiúnak, és fzent Léleknek: miképpen kezdetben vala, most, és mindenkoron, és mind örökkön örökké. Amen.