Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

56

meg nekik ; mert nem tudgyák, hogy mit tseleked- nek 2 or A’ megtértt latorhoz: Ma velem léjzefz cl Párnáit somban. 5-or A’ kerefztnél álló Annyá- hoz : AfJ'zony ikon a3 te fiad! és fzent János Apos- toihoz: Íme a3 te Anyád. 4-er Az Istenhez: Én Istenem / én Istenem ! miért hagytál el engem ? melly fznvakkal kezdődik a’XXT-dik Zsoltár, melly a’ Megváltónak kinnyairol fzóll. 5 ör Szomjnhozom. 6-or Betellyesedett. 7*er Atyám, a’ te kezeidbe ajánlom az én lelkemet; a’ mire meghajtván a’ fejét, kiadta a’ lelkét. Azonnal gyáfzba borult az egéfz terméfzet. A’ föld megindult; a’ köfziklák megrepedeztek ; a’ holttak’ sírjai megnyiltak, és sokan közülök feltámadván, a’ varasban az ösmeroseiknél megjelentek; a’ nap meghomályosodott, és 12 órától fogva 3-ig sűrű setéfség lepte el a’ földet; a’ Templom superlattya, melly a’ Szentek Szentét a7 Szenttől elválafztotta, ketté fzakadt.

6. Est felé az Arimatiai Jósef, és Nikodemus

Pilaöfzve Mát. XXVII, 37. Mark XV, 2d. Luk. XIX, 19. Bened. XIV. de fest. D. N. J. C. ad Parasc. n. 82 —■ 86. Schnappinger in Mat. XXVII, 32. Braun bibi. fifj. I. Zf). 349. ©.).

A’ mi fzerelmes Megváltónk, jóllehet hogy maga a' Szentség volt, és soha sem tett hunt, sem álnokság a’ fzájában nem találtatott (Isa. Lili, 9.), mindazonáltal érettünk bűnösökért, mint egy bűnös, és átok alá vetettekért, átok akart lenni a’ kereízten; el is fzenvedte a’ váltságunkért, a’ mit nem Ö> hanem mi

crdemlettünk (Gal.lII, 13. Kol. II , 14. I. Pét. II, 24.).