Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

Mtf

nyeletek alá Tették, megízaporodlak az ö esetiséges jussaik, mellyekkel való rendes élés nagy költséggel járó tifzteket, és hivatalokat kivan, ezeknek fenntartására fzolgáló forrásokat, és birtokokat pedig tsak az irigyelheti, a’ ki nem a’ jó rendben és illendőségben, hanem tsak a’zűrzavarban talállya a* kedvét. Es végtire mitsoda Öröme lehet abból valakinek, ha az Anyafzentegyháznak feje, Jesus Kri- stusnak helytartója, a’ Kerefzlénységnek köz attya minden birtok nélkül fziiköíködvén, nyomorúságoknak és megvetésnek ki van téve, és a’ lelki hatalmával sem élhet sikeresen ? A* jó fiák örülnek az at- tyoknak felmagafztaltatásán, és a’ világi boldogságban való előmenetelén, imádni kell inkább az isteni Gondviselést, hogy a’ Romai Pápa olly állapotra jutott, hogy nem kénytelen az indulatoskodó hatalmasoktól fiiggeni, cs tölök öregségére pensiót koldulni; ’s így az erejét és hatalmát is sikeresebben fordíthat tya az Isten ditsőségének, a’ lelkek üdvösségének, és az Anyafzentegyháznak gyarapodására.

t86. §.

sí Vápát illető tifztelet.

A’ két rendű méltóságért, mellyre emelve van a? Pápa, kivált az egyháziért mint Kristus Jesusnake’ földön helytartóját, az Anyafzentegyháznak látható fejét, a’ Hitnek és eggyességnek középpontyát, a’ Püspökök között elsőt és legfellyebb valót méltán tifztelték minden