Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

éü$

5-or Ugyanez az érzés munkálkodott azon Fejedelmekben is , a’ kik kivált a’ Pápának azonléíe- lével Fejedelmek lettek, a’ miért őket vifzontag vagy világi birtokkal megajándékozták, vagy elöb~ beni birtokokban megerősítették, függetlenekké tették, oltalmazták. így tett törpe Pippinus Orfzág Naggya (Major Domus), ki, minekutánna Carolo- mannus testvére, és III-dik Childericus árnyék király Klastromba költöztek volna, azon fzerint a* mint Moguntiai Bonifacius a’ planumot megvetette, Zacharias Pápa pedig helybenhagyta, királynak válaiz- tatott, és 7Ő2 dik efzt. Bonifaciustol mégis koro náztatott. Mikor azután Istvány Papa a’ Longo- bardusoktol fzorongattatott, és a’ Görögöktől a’ hajdani Exarchátusnak Uraitol semmi segítséget sem nyert, Pippinushoz folyamodott, ki nem tsak két ízben segítségére jött, hanem még Luitprandus ado- mánnyát is , melly az alatt testamentalis hagyomá- nyokkal megfzaporodott, Aistulphus Longobardus Királytól pedig az Exarchátussal eggyütt elfoglaltatott, különös egy tanúlevélben megerősítette, és a' Ravennai Exarchátussal, mellyet a’ Longobardusok kezéből kiragadott, megbővítette (Nat. Alex. II. E. T. Vil i. p. 11. edit. Ven. 1771.). Mivel pedig DesL derius Longobardus is a’ Pápai birtokra kinyújtotta a’ kezét, I-sö Pál ismét, Pippinushoz, III-dik Istvány és I-sö Hadrianus pedig Nagy Károlyhoz folyamodott, ki minekutanna 774-dik eíztendöben De- sideriusnak meggyőzésével a’ Longobardusok uralkodásának véget vetett volna ? Pippinusnak adománnyá t