Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

501

lemezeteknek öfzvetsődítését, és végzéseit megerősíti, és a5 Püspökök ezeket vele közük , mind ezek vagy tsupán tsak arra valók, hogy a’ Pápa mint fő az Anyafzentegyház Kánonnyainak teljesítését vizsgál- lya , és megösmerje (recognoscal ja), mel lyekben ö sem dispensálhat külomben, hanem tsak ollyan esetekben, a} mellyekrol hihető, hogy az Anyafzenfc- egyház maga dispensált volna; vagy pedig az xígy nevezett esetiséges jussai közé tartoznak, meljekei a’ Püspökök engedékenységgel tií’ztelnek tudván, hogy a} Pápának mivolti jussa és kötelessége a’ hifc és fzertartásbéli eggyességre ügyelni, mellynek következésében egéfz Anyafzentegyház fzerte kötelező törvényeket fzabhat. Illendő is, hogy az alattvaló a’ feljebbvalóval kozöllye: a’ maga fzándékát, a1" lanáttsával éllyen , és annak helybenhagyásából saját intézetinek bizonyos' erőt és nyomadékot fzerez- ten főképp , ha a’ ío ezeket bizonyos fontos okra nézve kivánnya, aJ mint a’ Pápák az eggyességnek sikeresebb fenntartásáért kivánnyák a’ Püspököktől, hogy őket az említett, és egyéb főbb dolgokról tu- dosíttsák , és az ítéleteket, vagy helybenhagyásokat

megkérjék.

Egyébiránt Pál Timotheust Efesusba, Titust Cretába, a’ többi Apostolok egyebeket más helyek- re Püspököknek küldtek a’ nélkül, hogy a* tetteiket, Péterrel helybenhagyatták volna, noha jó? tudták, hogy ö az Anyafzen tégy háznak kofzáía vagy Prímássá. Az első fzázadokban is a’ Papság, és a’ nép tetfzése fzerinfe válafztott magának a’ Pápának minden