Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

m

válnfztást a5 világi hataímuskodástol megmentsék, éi£ azt rendelték, hogy az ezentúl a’ Romai Cardinali- soknak, Papoknak, és Népnek tifzte legyen. Mivel pedig I-so Fridi ik Tsáfzár is IJI-dik Sándorral egy iideig nagy viílzálkodásban volt , és az alatt nem tsak III-dik Victor Iíl-dik Paschalis, és III dik Cal- lixtus áll Pápákat ellene fzegezte, hanem Ötét még hadierovel is Alexandriában, melly varas éppen ezen Pápátol vette a’ nevét, megtámadta és ostromolta, azért a’ Pápa is Ötét vifzontag egyházi átok alá vetette; minekutánna pedig 1170-dik efztendőben a’ Tsáfzárral Velentzében megbékült volna, hogy a* Pápaválafzlás a’ hatalmaskodó önkénytől még fza- badabb legyen, 1179-dik efztendőben a’ Laterano- mi Conciliomban azt rendelte, hogy egyedül tsak a' Cardinalisok válafízák a’ Pápát, és hogy a’ vok- soknak két harmada elégséges, de fziikséges is legyen arra, hogy egyvalaki igaz Pápának ösmertessék: kii- lömben ha ki a’ voksoknak vagy egy harmad réfzé- ben, vagy nem éppen telében teltt két harmadában bizakodván a’ pápai just bitangolni méréfzli, egyházi fzámkivetés (excommunicatio) alá vettessék mind maga, mind a’ kik őtet Pápának elfogadgyák *).

2.

*) Licet de citanda discordia in electione summi Pontificis manifesta a nostris Praedecessoribus constituta manaverint, tamen, quia saepe post illa per improbae ambitionis audaciam gravem passa est Ecclesia scissuram, nos etiam ad malum hoc evitandum, de consilio Fratrum nostrorum, et Sacri approbatione Concilu

ali-