Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

42

12. Tsudálkoztak ugyan mindnyáján valamint a* tanításának böltsességén, úgy a’ tetteinek rendkívül való és tsudálatos voltán is; e’ mellett pedig olly ártatlanul és fzentiil viselte magát, bogy még a’ legdühösebb ellenségeit is bátran kérdezhette, hogy ki feddi meg ötét a’ bűnről, és mind ezekért annyin követték, hogy az ellenségei panafzolkodtab, hogy az egéfz világ utánna megy (Ján. II, 23. III,

2. VII, oi. VIII, 66. IX, 16. X, 2i. XII, 19. ’s a’ t.), mindazonáltal a’ Farizeusok, írástudók, az egyházi, és világi Elöljárók, kiknek hibáit nem egy- fzer, hanem fzámtalanfzor, pedig nyilván való helyeken a’ Templomban, és sokaknak jelenlétében megrostálta (Mát. XXIII.) nem fzívélhették , és most ördöggel öfzvefzövetkezettnek, most dobzódónak, és rofz emberek pártfogójának, most Szombatron- tónak , most lázzítónak , most Isten káromlónak kiáltották : több ízben megölni is keresték (Mát. IX, 34. XI, 19. XII. Jan. VII. VIII. X. XI.) vagy kü- lömbféle fogdosó kérdésekkel rajta ütöttek, hogy legalább tsak vigyázatlanságból ejtsen ki valamit, a’ miről bevádolhatnák (Mát. XXII. Luk. XI.) De Jesus mindenek előtt ki tudott térni.

124. §.

Szenvedése , halála , mennybemenetele.

l. Eljött már az üdö, hogy Jesus az Ö küldetésének legfőbb tzéllyát, tudniillik az emberi nemzetnek váltságát önmagának feláldoztatásával megefzkö-