Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

nélkül nem lehet a’ Canonisatiónak ügyéhez új- va fogni.

2. Ez az új Processus apostoli hatalommal a Congregatio által eligazodván, és a’ Canonisatio bá- torságosnak meghatároztatván, a’ Pápa előbb a’ Car- dinalisaival egy titkos (sectetum) Consistoriumot tart, mellyben annak egy alkalmatos Befzédgyeután a’ Congregatiónak Praefectusa az előtt ugyan hoíTza- san, későbben sommásan előadta az elvégzett por- nek mivoltát, mostanában pedig a’ kinek canonisál- tatása kérőben van , annak életírásábol, mellyet a’ Seoretarius vagy Promotor kéfzített, a’ Procurator pedig még a’ Consistorium előtt minden Cardina- lisnak nyomtatva elfzokott küldeni (Ennek példán- nyát Bened. XIV. de Beat, et Can. SS. L. I. Append. i. et 7. lehet olvasni), tsinált kivonást olvas, mellynek végével a’ Pápa kérdi, ha tetfzik-é a’ Ca- nonisatiora indulni, és a’ Cardinalisok egymás után felkelve hajadon fővel, tetfzik vagy nem tetfzik fzó- val felelnek. Erre következik a’ nyilvánvaló (publicum) consistorium, mellyben a’ Pápa, mind valamennyi Cardinalisok, külombféle főbb rangú egyházi és világi fzemélyek megjelennek , az Advocatus Consistorialis egy hoíTzas befzédben magafztallya a’ Boldognak erköltsös életét, a* tsudatetteit; elo- adgya a’ Fejedelmeknek vagy Hatalmasságoknak Canonisatio ügyelő kérését is. A' befzéd után nem aJ Pápa maga, hanem a’Secretarius Brevmm felel, és a’ jelenlévőket meginti, hogy az istentől böjttel, és imádsággal segítséget kérjenek (v. 1, q. Append. 8.).