Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

39

kokat, betegeket, és megvallottakat gyógyított, a követeket azért azzal vifízaküldötte, bogy befzél- lyék el, a’ mit láttak és hallottak; és hogy boldog, a’ ki benne meg nem botránkozik (mint a’ Názáre- thiek). A’ követeknek elmenetele után fzép ditsére- teket mondott Jánosról, kit az emberek az ingadozásról könnyen gyanúba vehettek, és azt vitatta, hogy se nem ingadozó, sem kényes életű, hanem Próféta , pedig minden régiebb Prófétánál nagyobb (mert ezek a’ Messiást tsak mefTzünnen , és mintegy álomban köfzöntgették, ö pedig fzerneivel látta, újjával mutatta, nyelvével magafztalta, és néki a’ Messiási hivatallyába való iktatásakor mivolti fzolgá'atokat tett), kit az Isten angyal gyanánt előtte küldött. Hasonló ditséreteket tett róla máskor is az Apostolok előtt, mint Illyés leikével megtelt! férjfiúrol (Mát.XVII, 10 — i3.); pirongatta pedig a’ Farizeusokat azért, hogy a’ pialzon játfzó gyermekek gyanánt, kik a’ játékokban meg nem tudnak eggyezni, az Istennek rendelésével soha sem elégednek meg; mert kerefztelő Jánost, ki sanyarú élettel édesítette Őket a’ Messiás orfzágába, ördön- gosnek, Jesust pedig, ki a’ közönséges élettől el nem ütött, zabállónak , a’ Publikunusok es bűnösök baráttyának kiáltották; és sem amannak kerefzt- ségét, sem ennek Tanítását el nem fogadták. Melly ízavakra a’ megelégedett együgyű nép az Isten rendelését magafztalta. Ezen történet után nem sokáig élt kerefztelő fzent János. Herodes Antipas tudniillik fzámos vendégekkel üllötte a’ fzületéee napját,

kik