Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

412

ünnepesen felékesített Templomban egy velős Be- fzéd után a’ Canonisatiónak Bulláját felolvastatták> és a3 Canonisálttnak tifzleletére folyvást va«y a’ Pápa maga, vagy valamellyik Cardinalis jeles fzent Misét végezett. A’ Canonisatiónak ereje fzerint fzabad lett aJ Canonisálttat egéfz An vafzentegj ház fzerte Szentnek nevezni, a’ tetemit fényes Proces-ióval nyilvánvaló tifzteletnek okáért más helyre, árvinni , és ezután is a’ Processiókon környüíhordozni, őket Or- fzágok, Nemzetek, Várasok Pártfogóinak válafztani, halálok, vagy átvitetések napját megünnepelni, azon nem érettek , mint egyéb boltiakért, hanem a’ tifz- teletekre az Istennek fzent Mise áldozatot bemutatni, egyházi Szolosmát imádkozni, Oltárt, Templomot építeni, arra emlékjeleket (anathemata) aggatni, rólok a3 nyilvánvaló lönyörgésekben emlékezeteket tenni, neveiket a5 Létániába iktatni, képeiket világgal vagy sugarukkal környékezett , és koronával ékesített íbvel írni, azokat a’ Templom falaira akafz- tani, vagy az Oltárra feltenni, süvegöléssel, gyertya vagy lámpásvilággaí tifztelni, az életeket másoknak épülésére közre botsájtani. Megtörtént ugyan, hogy a3 Pápák mind ezeket bizonyos helyekhez, üdőkhöz és fzemélyekhez fzorítva, vagy ezekből többet,kevesebbet egéfz Ányafzentegyház fzerte megengedtek, de ö képpen nyilvánvaló tifzteletre felmagafztalttat nem volt Jzabad Szent hanem Boldognak nevezni, sem a; képét koronával, hanem fénnyel vagy súgárokkal festeni, sem az ereklyéit a’ Processiókon környülÄ hor-