Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
398 kai matos, a’ fzent tetemeket nagy tifzteleltel felemelték , és pompás processioval máshová vitték. Mind a’ két esetben a’ neveiket Dyptichákra íratták, az emlékezeteket kivált halálok napján Ünneppel, fzent Míseáldozattal, segítségül való hívással tifztelték. Ez meglővén az Ekklesiák az Ő Martiraiknak neveit, kinnyait , ezeknek környiilállásait és helyét egymásnak megírták nem tsak azért, hogy egymást tudosíttsák, hanem hogy a’ fzenvedetteket másokkal is Ma/tiroknak elfogadtassák, és mint ollyanokat tifzteletben tartassák, az emlékezeteket megünnepeltessék. így írták meg a’ fzent András halálát távolabb Ekklesiákaak az Achajaiak ; Polycarpusét a5 Smyrnaiak; Polimusét Asiába és Phrygiába a’ Bé- tsiek és Lugdunumiak ; Metra, Apollonia , és több Martirokét Antiochiai Fabiusnak fzent Dienes Alexaninterdiu, ne quis nostrorum, ea sepultures' mandaret. Post lute quidquid aut a bestiis, aut ab igne reliquum fuerat, partim lard at a, partim ambusta membra exponentes, reliquorum denique capita cum ipsis corporum truncis similiter insepulta per plurimos dies additis militum excubiis custodierunt. -------JSios vero gravissimo interim dolore premebamur > quod humare cadavera nobis non liceret: nam ne- que nodis tenebres nos juvare, neque auri vis fizetőre , neque preces ulice aneinos eorum commovere potuerunt. Sed omni studio atque industria cadavera custodiebant, quasi ingens Lucrum facturi, si sepultura canuissent (Epist. Vienu. et Lugduti. Eccl. ad Eccl, Asi, et Pliryg. ap. Euseb. H. fi. L. V. e. U .. p. aus.).