Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

29

5. A’ kerefztségnek feíveteíe után Jesus magát a’ pufziába vonta, hihetőképpen a’ Quarantania nevű hegy mellett lévőbe, Bethabarátol nem meíTze, hogy ott imádsággal, böjtöléssel, istenes elmélkedésekkel kéfzüllyön a’ Messiási hivatalhoz. Negyven napot töltött itt, mellynek elfolyása után a’ kcsertő ördögtől háromfzor támadtatott meg, ki, hogy isteni hatalmát megpróbállya , elöfzör arra bíztatta, hogy az ott heverő köveket kenyerekre változtassa ; másodfzor hogy a’ templom tornátzárol az alatt lévő mély völg}rbe minden sérelem nélkül botsássa le magát; liarmadfzor pedig ötét világi birtokokkal, mintha Fejedelem lett volna, megkínálta, ha lebont! va

elolt járó követ az Ö nyilvánvaló Tanítását elkezdhesse , Jesus sem akart előbb ahoz fogni, hogy ne talám valaki kifogást legyen ellene, és Ötét elfogadni nehez- tellyen , azért tsak a’ törvényes kornak közelgelésére indúlt meg Galilaeáhol, előre magát megkerefzteltette, hivatallyához negyven napi böjttel a’ pufztában kéfzí- tette, Tanítványokat fzerzett, bogy a’ hamúntz efz- tendönek betölttével akadály nélkül nyilván taníthasson. Innen van, hogy a’ Neoecesareai (c. 11.), és Agathai (c. 17.) Zsinat parantsollya, hogy Papnak ne fzenleltessék, a’ ki harmintz efztendot, és azzal tö- kélletes férjfiúi kort nem ért. Justinianus Tsáfzar is (Novell. 103.) azt rendelte, hogy harmintz efztendös legyen, a’ kit Püspöknek válafztanak. Ugyan ezt a’ kort kívánnya még most is a’ Tridenti fzent Zsinat azoktól, a’ kik Püspököknek lzenteltetnek, noha Presbyteralusra már lxufzon öt elztendöset felfzahadít (Sess. XXIII. cap. 12.).