Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

25$

21.). Mikor periig Jakab báttyával eggyütt be nem fogadták Ötét a' Samaritanusok , és sem nékik , sem Jesusnak fzállást nem adtak, boíTzonkodva tértek viflza, és Jesustol az égből tüzet kértek reájok (Luk* IX, 53, 55.). Az utolsó vatsorán is, mikor JeSus azon panafzolkodott, bogy az eggyik tanitvánnya elárúllya Ötét, a’ többiek pedig mind megbotrá,- koznak ő benne, János egyedül, ki nagy bízodal- masan Jesus melyére dűlt, vett magának annyi bátorságot , Hogy megkérdezte , ki lefz az áruló. Meg is vallotta néki Jesus, bogy a’ kinek ö tálba mártott kenyeret ád, 's azonnal átadta Iskarioti Judásnak a’ bemártott falatot (Ján. XIII, 21— 27.). Mikor megfogták Jesust a’ kertben , és mind valamennyi Apostolok fzéllyelfzaladtak, János egyedül néki bátorodván , viíizatért, és ötét előbb a’ Főpap pitvarába, a’ hová Pétert is bevezette, azután pedig a’ vefz tőbe lyre követte (Mát. XXVI, 56. Ján. XVIII, i5, 16.

XIX, 27.). Alig bogy meghallotta az AÍTzonyok- tol az Úr feltámadását, mindgyárt Péterrel eggyütt a’ sírhoz sietett, a’ hová , Péternek elejét akarván venni, előre fzaladt, hanem a’ sírba tekintvén, és a * lepedőket meglátván, mellyek egy helyre téve voltak, nem ment be, hanem megvárta Pétert (Ján.

XX, l — 10.). Úgv nem kiilömben mikor a’ Tiberias tengerében eggyütt haláfztak az Apostolok, és Jesus nékik, magát reggel a' partról megmutatta, János volt az első, a’ ki rá ösmért (Ján. XXI, 7.). Ugyan akkor történt hogy Péter, minekutánna Jesus iráijt való /kereteiét háronafzor erősítette volna,

Ja-