Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

ós e'n Istenem ! és hilt. Megditsérte ugyan Jesus ezen hitvallását, hanem még is boldogabbaknak magaTztalta azokat, a’ kik a’ mit fzemeikkel nem látnak, merő eröokoktol indíttatván, efzesen elhi- fzik (Ján. XXI, ír)—2Q.). Tamásnak a’ hiteladás- ban ezen nehéz volta nekünk annyiból igen haíznos lett, hogy Jesusnak feltámadása megtzáfolhatatlanab- ban kitetfzett, Jesus pirongatása pedig a5 Hitünknek bizonyos elevenséget és hathatóságot adhat, hogy mihelyest ollyan eröokok, a’ mrllyék minden efzesen gondolkodó emberen , és az éfztudománynak (Logica) törvénnj'ei fzerint fogni fzoktak, bizo- nyíttyák, hogy ezt vagy amazt az Isten nyilatkoztatta ki, azt igaznak tartsuk nem tsak akkor, mikor azt a’ fzemeinkkel nem láthaltyuk, hanem még akkor is, mikor az efzünkkel meg nem foghaltyuk.

Ezeken kívül még azt az egyet Tamásról különösen említi a’ fzent írás, hogy jelen volt ö azon a’ haláfzaton, a3 mellynél Jesus a* feltámadása után a3 Tanitványinak már harmadfzor megjelent, velek sok halat fogatott, és a’ tó partyán evett (Ján. XXI, l—14.). Eg}'éb iránt pedig semmi több különöset nem emlit felőle, mindazonáltal valamint előbb Andrásról említettük, úgy Tamásról is mondhattyuk, hogy elválafzthatatlan fzem és fül tanú mind azokról, a3 miket Jesus tett, és tanított, és hogy Ő is kivált azokon a3 történeteken jelen volt, a’ mellye- ken az Apostolokról közönségesen mondatik , hogy jelen voltak.

4.7