Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

mire a* Püspök vagy más Pap a* nép fölött kiter- jefztett kezekkel konyörgött: Hogy „ a’ mindenható ,, Isten a’ mindenkor fzeplötelen Szűz Mariának, „ fzent Mihály Arkangyalnak, kerefztelö fzent Já- „ nosnak, fzent Péter és Pál Apostolnak, és fsten- „ nek minden Szentéinek esedezésére nézve irgal- „ mázzon meg nékik, és megbotsátván a’ bűneiket, „ vigye be az örök életbe:“ a’ mire a’ nép Amen fzóval válafzolt. Azután ismét konyörgött a’ feloldozó Pap: „ Botsánatot, feloldozást, és a’ vétkeik- „ nek elengedését adgya meg néktek a’ mindenha- „ tó és irgalmas Ur;“ és azonnal áldást mondott a’ népre: ,, A’ mindenható Atyának, Fiúnak, és „ Szent Léleknek áldása fzállyon reátok, és minden- „ kor rajtatok maradgyon. “ Es erre Amen volt a* felelet. Ezután kiküld’ték a’ Katechumenusokat, és a* penitentziatartókat; emezeknek, ha kik közülök arra érdemesek voltak, Bútsűt engedtek, vagy is a* penitentziájokbol egynéhány napot elengedtek. Azért Romában még XV-dik fzázadban is fzokott dolog volt, hogy, mikor a tanító Pap a’ predikálló izékbe akart menni, előbb megkérdje a’ Pápát, vagy az ö helytartóját, hogy hány napi Bútsút hirdessen a* népnek. A’ Predikatzió után felkelt helyéből a’ Püspök, egy Diakónus elkezdte a’ köz Gyónást, és mikor elvégezte, jelt adtak a’ predikálló Papnak, ki arra a’ Bútsút ezen fzavakkal hirdette ki: „ Fö Tifztelendö Aty a N. N. minden jelenlévőknek „ az igaz Bútsúbol io—3o—4o vagy több napo- b kát az Anyaízen tégy háznak fzokott inódgyával

en244

fi