Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
237 még most is meg van ez a’ fzokás. V-dik fzázad- ban a’ Diakónusok az Evangvelioranak, VIII-dik- ban pedig a’ Subdiakonusok az Epistolának olvasását (Grundmayr ellen 2po lap. Tompa fzerint In- itit. de vitib. P. I. §. 56. 60. coll. Constit. Apóst, c. 57. Hieron. ad Sabini.) magok tifztévé tették. Mindenkor pedig nagv tifztelettel viseltetlek a’ hívek az Evangyeliom iránt, mert, a’ minő fzertar- tásokkal, már YlII-dik fzázadban meghagyta a’ Romai Rend, hogy a’ Püspöki jeles Mise alatt olvassák az Evangyeliomot Diakónusok, és ötét a’ többi Papok az Ambóra, az olvasásnak helyére, felkésérjék , ugyanollvan fzertartásokkal megv ez végbe még mái napon is. Mikor tudniillik a’ Püspök maga nyilvántalanul már elolvasta az Evangyeliomot, akkor a’ Diakónus meghivattatván a’ Cere- moniarius tifztet viselő egyházi fzolgátol, az Evan- gyeliomos könyvet jelesen az Oltárra tefzi , azután a’ Püspök a’ füstölőben lévő fzénre tömjént vet, a’ Diakónus a’ Ceremoniariustol késérve az Oltárhoz megy, mellynek azon garáditsán, melly az ö helve, imádkozik, hosy az isten tiíztíttsa meg az Evangyeliom hirdetésére az ö ajakit, és fzivét, valamint Isaiásét is Oltárról vett eleven ízénnel az angyal által megtífztíttatta (ísa. VI, 5—7.). Az imádság után elvefzi az Oltárról aJkönyvet, aJ Püspökhöz megy, és tőle áldást kér, mellyre a’ Diakónus a’ könyvet megtsókollya. Az alatt a’ Papok, kiknek lifztéhen áll Ötét az Evangyeliomnak olvasására elkésérni, az Oltárnál öfzvegyülnek, és addig
