Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

233

orofzlány módgyára kiáltó hathatós fzavát: Kéfzit- tsétck az Úr úttycít ’s a? t. Lukáts Zacharias Papnak áldozattvával foglalatoskodik, János pedig sas módgyára az Istennek felségéhez a’ magasságba emelkedik, és mindenekelőtt Jesusnak örökkévaló titkos eredetéről, isteni méltóságáról fzóll : azért az em- berfej Mátét, az orofzlánvé Márkot , az ököré Lu- kátsot, a’ sasé Jánost jelenti (Hieron. con. Jovin. L. I. August. Tract, in Joann.).

Ezen négynek példája fzerint írtak többen is réfz fzerint igaz Kerefztények , és jó fzívvel, réfz fzerint pedig Eretnekek és tsalfaságbol Jesusnak életéröl és tetteiről, és pedig olly fzámosan, hogy Brougthon Tamásnak históriai Lexicona fzerint (tit. de Evangelio lit. E. p. io4o.) az áll Evangye- liomoknak fzámi harmiatz négynél többre megy. Kaimét pedig ( Dissert, in Evang. Apocryph. Comment. in Matt.) rend fzerint harmintz küentzet fzám- lál elő. Ezen áll írók közül némellyek még előbb írtak, mintsem a’ nevezett négy Evangyelisták; de mivel nem voltak Jesusnak állandó fzem és fül- tanúi úgy mint Máté vagy János, nem is hagyattattak jóvá az írásaik megílilett embertől úgymint Márk és Lukáts Evangyeliomi, azért nem tsuda, hogy legjobb akarattyok mellett is hibásan adták elő Jesusnak több befzédit vagy tetteit elannyira, hogy Lukáts, a’ mint az Evangyeliornának Eloljáróbefzédében (I, i—4.) értésre adni Iátfzik, mintegy ellenfzegezi a’ saját, kétségkívül hibátlan, Evangyeliomát azon irományoknak. Az első fzázadoknak Eretnekei pedig