Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
223 kerefztény Religio ellen sem az emberi éfznek nö Jegyen oka dicsekedni, sera a' Religio ellenségeinek kifogást tenni, mintha a’ tsak az emberi elmének találmánnyá, és merő emberi tekinteten keht tudományépület, annak fzerzoje Jesus, és hirdető Apostoli peRg merd világi tsudafiak (avanturievs 2íbeníeuec) volnának (í. Kor. I, 25—29.): hanem ol- lyan nemből valókat, a’ kik az ö vastagabb élet módgyok mellett sem elmemíveledéssel, sem gazdagsággal, sem ékes fzóllással, sem hatalommal nem lehettek annyira fzerentsések, hogy merő emberi tehetséggel isteni böltsességre olly világosan mutató tudományépületet, miilyen a’ kerefztény Religio, kigondolhassanak, és azt a’ Zsidók és Pogányok között eláradtt fesletség és babonaság közepette vi- lágfzerte olly fzerentsésen elfogadtathassák , aJ mint ezt Ők valóban megtették. Olvassa tsak az ember az evangyeliomi történetírást, és megláttya , hogy melly ártatlan együgyüséggel tsak nem minden ölz- vefiiggés, és mesterséges írásmód nélkül »adgyák elő valamint a’ Mesterjeknek nagy böltsességgel tellyes tanításit, és felséges tsudatetteit, úgy azokat is, a’ mik vagy néki vagy magoknak legalább a’ világ előtt gyalázatra vallhatták; p. o. az ellenségeinek ellene való agjrarkodásait, hamis ráfogásait, rágalmazásait, (Mát. IX, 3. Luk. IV, 16—5o. XI, i5. Ján. VII, 20. Vili, 48, 52. X, 3i, 36, 39.) a' fzenvedésének és halálának környülállásait; sőt önhibáikat is, a’ Messiási orfzágrol való bal fogásaikat, és babonás véleménnyeiket (Mát. XX, 20—a4. Luk.
