Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
215 Szent Jánosnak tekintetes hivatallya, annak pontos tellvesítésében való buzgóság, minden tetteiből fzembeti'inö fzenlség, Ur félelme, alázatosság, sanynrúság, önmagának megtagadása, és állhatatossá« a’ vele együdösek előtt néki bötsületet, Jesus- tol Uibb ízbéli ditséretet, a’ Kerefztény Anyafzent- egyháztol pedig nyilvánvaló tiízteletet fzerzett. Valamint periig az egyéb Szenteknek, úgy fzent Jánosnak is halálát az ö nyakavágásának nevezete alatt 29-dik Augnslusban , de azon kívül még a’ ízülete— sét is £Í-dik Júniusban , pedig emezt Vigíliával és 0< tavával ünnepli azért, hogy már az Annya mé- héröl fogva betelt Szent Lélekkel, a’ fziiletése is a’ környiilállásokra nézve rendkívül való, az Attya- r>ak, Szomfzédoknak , Atyafiaknak, és több egyebeknek pedi« örvendetes volt (Luk. T, i4, i5, 58.) sőt a* Görögök még Fogantatásának tifzteletére is 25-dik Septemberben Ünnepet tartanak. Melly régi legyen a’ ízület csenek Ünnepe, tsak abból is ki- tetfzik , hogy fzent Ágoston (Serm. 287. alias de divers. 4o. c. i n. 3. item Serm. 288. 289. 290. 2q3.) íi ja , hogy egv Szentnek fziiletése napját sem iilli az Anyafzentegyház , hanem tsak Kristusét, és kerefztelo fzent Jánosét. Tehát akkor még nem hozták be a’ Boldog AlFzony fziilelésének Ünnepét, vagy a’ Kis-Aflzony napját. Grundmayr (i4o. lap.) írja, bogy midőn Pál Di bonus Cassinoi Klastrombán lakó Benedictinus a’ Húsvéti gyei tyafzentelésnél énekelné az Exultet Húsvéti Praefatiót, annyira elrekedt a’ fzava , hogy nem
