Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

lőtt, és magát mennyből aláfzállott kenyérnek mon* dotta, a’ hallgatók tsudálkozra rebesgették magok között: Nem ez- e Jesus Jósef fia , kinek mi átmérjük az attyát ’s finny át ? Mi módon mondgya tehát: hogy mennybőlJzádlottcrn edd? Ezen két helyből kivehetni, hogy Jósef még élt akkor, mikor Jesus az ő nyilvánvaló tanítását, és tsudatetteit elkezdette. Mindazonáltal annak fzenvedése előtt meg kellett ha- láloznia, másképp nem ajánlotta volna Jesus az annyát Jánosnak gondviselésébe (Ján. XIX, 26. 27). Azért nehezen lehet helyben hagyni akár Epipha- niusnak véleménnyét (Haer. 78.), ki azt tartotta, hogy Jósef, minekutánna Jesust a’ Templomban feltalálta volna, meghalt, akár a* több fzent Atyákét, kik azt gondolták , hogy Jesusnak fzenvedése után halt volna meg (Tartsd öfzve Bened. XIV. de Beat, et Can. SS. L. IV. P. 2. c. 16. n. 55. c. 20. n. 43. 47.).

A’ mik eddig is Jósef életéből elöndatfak, többféle épületes tanúságokkal tellyesek. í-ör Már tsak az is nagy ditsöségére válik , hogy az isteni Gondviselés a’ megtestesültt Isten fiának nevelő attyává, és az Isten annyának gondviselőjévé válafztotta; a' mit leghatalmasabb Tsáfzár is legföllyebb való di- tsoségnek tarthatott volna a’ földön. 2-or A7 fzent írás minden erköltseit mintegy sommába akarván foglalni, ötét ama7 sokat jelentő fzóval igaznnk kegyesnek, jófzívúnek nevezi, mint a’ ki nehézkes jegyeséről nem akart annak kárával és gyalázattyá- val lemondani, hanem megelégedett volna néki egy két tanúnak jelenlétében váláslevelet adni, ha az

Isten