Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
17 dást. az Isten fzul'öi, vagy Isten annyai [0e.or6y.oQ, Deipara) titulus, mellyel tiízteli ötét az Anyafzent- egyház, bizonyos lévén Jesusnak Istenemberségéröl, nem mintha Máriától eredt volna Jesusnak isteni lerméfzete, a’ mint. ezt vitattyák a’ bálványimádók az ő Isteneikről, kiket affzonyok fzülÖttinek tartottak, hanem hogy Jesus, ki öröktől fogva az Atya Istentől anj'a nélkül nekünk megfoghatatlanul ízületeit, és valóságos Isten , üdŐben Máriától atya nélkül Szent Léleknek erejéből fogantatott, megtestesült, és ízületeit úgy, hogy isteni fzemélységé- ben állott öfzveegygyesülve az ö isteni és emberi lerméfzete. E’ két fziiletéséért Jesus maga magát most ember- most Jstenfiának nevezte. Ember fia volt mint Máriában fogantatott ember, Isten fia pedig nem tsak Isten léttére mint Atyától öröktől fogva ízületeit, hanem ember léttére is; mert jóllehet, hogy Szent Lélek töl fogantatott, de mivel a’ két terméfzete isteni fzemélységben öfzvekaptsoiva volt, e’ fzerínt pedig ö terméfzetesen előbb ízületik az Atyától , ki az Istenségnek kezdete, és azután a’ Szent Lélek az Atyától és a5 Fiútól fzármazik , az isteni fzemélységért ember lettere is inkább kell az Atya \ mintsem a’ Szent Lelek fiának tartatnia. Q, A’ mindenható megfzaporította a’ Szűz Anyának örömét. Az Isten angyala megjelent egy mennyei fényességben az ott tanyazo Páfztorok fölött, kiké’ látásra mintegy magokon kivül lettek. Bíztatta őket az angyal: Ne féllyetak ; mert irne örömöt hirdetek jiékteh, és minden népnek. Ma fzüle- III. Rtfz. B
