Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
196 ni, atár öt, akár Kát, akár hét tizedből álljon, at ugyanott mondottakból érthetni. Azonban mivel a’ titok mind öfzve tizenöt, és ugyanannyi tizedből áll a’ nagyobb Olvasó, nem tsak a’ kisebb, hanem a* nagyobb Olvasót is lehet azokkal imádkozni ollyan formán, hogy minden tizedre egy titok emiíltessék, a’ mint ezt világosan mondgyák ezen Ünnepnek Szo- Josmájában a5 második Nocturnumnak Letzkéi (Est autem Rosarium certa precandi formula ele.) „az 01- ,, vasó pedig az imádkozásnak bizonyos neme, mel- „ lyel az angyali Üdvözletnek tizenöt tizedit mindé- ,, nik után egy Mi-Atyánkot közbe mondva egymás- „ tol megválafztyuk , és mindegyikre a’ vállságunk- „ nak ugyanannyi titkairól emlékezünk.u Es ekkor a* Hifzekegy után mindgyárt következő három első Üdvözletre lehet vagy az örvendetes, vagy a’ fájdalmas, vagy a’ ditsoséges Olvasóból való kéréseket vá- lafztani. A’ tizedek után mondandó ditséreteket pedig: Tíz- húfz- harmintz’s a t. ez&rfzer ditsérjenek ’s a’ t. úgy kell alkalmaztatni, hogy min d eggyike három tizedre mondassék, kivévén az ötödiket ötven- ezerfzer ’s d t. mellyet tsak kétfzer a’ tizenharmadik és tizen negyedik tized után kell imádkozni, hogr az utolsó ezen ditsérettel : Száz ezarfz&r - zárattas- sék be. 4. A’ mi annak eredetét illeti, már fellyebb említettük , hogy az olvasni nem tudó Remeték és Szerzetesek, iidovel pedig a’ tanultt emberek is bizonyos fzámú imádságokat el akarván végezni, kö- vetskékkel éltek, mellyek közül nyűden imádság után egyet
