Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

után való Pénteken; fzívéröl pedig Űrnapjának nyoltzadgya után való ismét Pénteken végezhetni (Tartsd öfzve Ben. XIV. de Beat, et Can, SS. Lib. IV. c. 31, n. 19—25.).

12. A’ mik ezen $-ban értekezésbe vett ereklyékről a’ Romai jáfzoldarabokrol, márvány ofzlop- rol, Veronika kefzkenöröl, titulusról, lándzsáról, Módaetiai fzegröl, Taurinumi gyolts lepedőről, Párisi tövis koronám!, Mantuai vérről ’s a’ t. eloadat- tak, nem ollyan fzándékkal vannak mondva, hogy az említett ereklyék ugyanazoknak vagy vitattassa- nak, vagy tagadtassanak , a’mellyekkel a’ fzentsé- ges Üdvözítőnk kínoztatott. Vitató réfzen vannak azon tudományos emberek , a’ kiknek bizonyításán építette XIV-dik Benedek Pápa mind, a’ mit ezen ereklyékről ír. Tagadó réfzre pedig lzolgál, bogy, akár mikor kezdtek a’ Kerefztények magokra ke- refztet vetni, és a’ kerefzt képeket tifztelni, mindazonáltal valamint a’ Kerefzt maga, mellyen Kri- stus Urunk meghalt, mint az akkori fzokás fzerint a’ legnagyobb gonofztévök, és az Urunk halálának efzköze, jó darab üdéig inkább irtózásnak, mint iifztcletnek tárgya volt: úgy a’ fzenvedésnek több efzkozi is a’ tövis korona , lándzsa , nádfzál, spon- gyia ’s a’ t. az irtózáson kívül mint aprólék dolgok el is hajíthattattak; és meddig az embereknek gon- dolkodásmódgya annyira megváltozott, hogy köz és nyilvánvaló tifzteleínek tárgyaivá tétettek , addig el is romolhattak. Talán mind ezekre azt lehetne mondani, a’ mit a’ nevezett Pápa maga a’ több

VeÍ03