Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

fzolgálat gyanánt imádkozhassa, és Ünnepet is Jesus neve alatt 11-dik Januariusban üllhessen. Követték annak példáját több Szerzetesek; és rideg Ekklésiák is, Végtire XIII-dik Innocentius VI-dik Károly Tsáfzárnak kérésére 1721-dik efzlendőben Jesus neve Ünnepét az egéíz Kerefzténységre kiterjefztette, és annak fzentelését Vízkerefzt után való második Vasárnapra meghatározta : azon kiviil pedig kik e’ napon töredelmes fzívvel a’ Penitentzia és Oltári Szentséget magokhoz vefzik, és a’ jelesebb Istení- fzolgálaton jelen vannak, azoknak tellyes Bútsút. engedett.

Ezen Ünnepen kiviil másodfzor még azzal is fzokták a’ jámbor Kerefztények az Ö tifzteleteket Jesus neve iránt megbizonyítani, hogy annak említésére térdet fejet hajtanak. Nem tefzfziik ezt az A- tyának, vagy a’ Fiúnak, vagy a’ Szent Léleknek, vagy az Oltári Szentségnek említésére, nem mintha Jesus embersége, melly tulajdonképpen viselte a" Jesus nevet, botsÖsebb volna az Atyának, a * Fiúnak, és a’ Szent Léleknek istenségénél, hanem hogymeg- bizonyíttsuk a’ Megváltónk, és Tanító mesterünk iránt való köteles tifzteletiinket, és hálaadatosságun- kát a’ fzerént, a’ mint fzent Pál is mondgya, hogy a* Jesus névre minden mennyeieknek, földieknek es föld alatt valóknak térde meghajol.

A’ mi Üdvözítőnk gyakran neveztetik zsidóul Messiásnak, görögül Kristusnak. Mind a’ két fzó magyarul megkenttet tefz (Ján I, 4l.). így nevezte Őtet az Angyal, a’ ki Jesus fziiletését a’ Páfztorok4 nak

100